Nő és Anya

Női princípium 

Világunk duális világ, minden eleme pólusokban nyilvánul meg: hideg-meleg, fehér-fekete, fény-árnyék, nappal-éjszaka, nő-férfi. Vagy mégsem? Talán mióta egyenjogúság van a nők és férfiak között, bizonyos szempontból kissé tompultak ezek az ellentétek. A társadalmi elvárásoktól függetlenül, évezredes genetikai örökséget és ősi népek hagyományait vizsgálva arra a megállapításra juthatunk, hogy a Nő legfőbb megnyilvánulási formája az Anyaság. A teremtés, befogadás, gondoskodás és szeretet áramoltatása. Miért érezhetjük ezt megalázónak? 

A nő feladata a család életében 

A görög mitológiában Hestia a 12 főisten egyike, a családi tűzhely védelmezőjeként az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő isten volt. Már a hellének is tudták, hogy a családi béke szent! Az idilli családban a nő feladata valóban az otthon rendben tartása, gyermekek nevelése és a család szentségének védelme. Magas szinten megélve ez a hivatás nagyon nemes, és semmi köze a rabszolgasághoz, amivel néhányan mégis azonosítják. Miért nem tudja a nyugati civilizációban sok nő megélni az anyaságot kiteljesedésként? 

Modern nő, erős nő 

Emancipált társadalmunkban – bizonyos esetekben – kissé talán felborult ez a kölcsönös tiszteleten alapuló ősi rend. A nők sokszor többet dolgoznak, mint a férfiak, keményebb vezetők, sőt akár nagyobb vagyonnal rendelkeznek a férfiaknál. Ez még önmagában nem baj! Ha a karrierje építése mellett a Nő nem lealacsonyításként és önmaga feláldozásaként, individuuma megtagadásaként éli meg a családban betöltött anya-szerepét. Hiszen a Nő ereje a teremtésben rejlik, nem a harcban. Persze a hétköznapokban borzasztó nehéz ezt a két oldalt egyensúlyban tartani, hiszen a családi kasszába csengő aranypénzeket kell termelni, és emellett mindennap az otthont rendben tartani, ételt tenni a közös asztalra. Nehéz megfelelni a saját magunk által támasztott magas elvárásoknak, nehéz nőként viselkedni és nőként kommunikálni, ha mindeközben férfi feladatokat kell végeznünk. 

Anyaság, a beteljesedés 

A Női létnek a harmónia, szeretet befogadása és áramoltatása a legmélyebb lényege – legalábbis szerintem. Az anyaság a legszentebb és leggyönyörűbb kifejezési eszköze annak, aminek születtünk, nem pedig gátja a személyiségi fejlődésnek. Természetesen a pár másik felét, a Férfi jelenlétét feltételezve, és feltéve, hogy a kapcsolat kölcsönös tiszteleten, szereteten és alázaton alapul. Két ember szerelméből a közös gyermek születésével lesz teljes a család. A Nő gondoskodása egyenrangú társa a Férfi teremtésének, így harmóniát és biztonságot teremt a gyermekek számára, és az otthont beragyogja a családi tűzhely melege.